FETIS KÖZLEMÉNYSZÁM: 16 # SZERZŐ: SÍKLAKY ISTVÁN
WWW.FENNMARADAS.HUA nyitólapra !
SZÜLETÉSNAP: 2001.4.8. # UTOLSÓ FRISSÍTÉS: 2001.12.30. # HOSSZ: 9 oldal.
Fennmaradás Társadalmi Ismerettár

A TERMÉSZETJOGNAK MEGFELELŐ TULAJDONSZERKEZET

1. A természetjognak megfelelő irányzat

A természetjognak [[03, 05]] megfelelő tulajdonszerkezet szerves, fokozatos kialakulása érdekében az államnak törekednie kell arra, hogy optimális mértékben és gyorsasággal megvalósuljon

  1. a családinál nagyobb vállalkozások munkás- (alkalmazotti) tulajdonlása,
    illetve a mezőgazdasági termékeket feldolgozó és forgalmazó vállalatok
    (emberalkotta termelővagyon) esetében az alapanyag-termelők túlnyomó
    tulajdonlása;
  2. a földterületek közhatalmi tulajdonlása, ahol a bérlők olyan helyben lakó
    személyek, vagy ilyenek társasága, akik maguk hasznosítják a területet;
  3. a természetes monopol-helyzetben lévő közszolgáltató vállalatok
    (közüzemek) közhatalmi (állami, vagy települési-önkormányzati) tulajdona,
    ahol a tulajdonosi jogok gyakorlását a szolgáltatást igénybevevők
    intézményesen ellenőrzik.

Ez a tulajdonszerkezet jelentősen elősegíti a teljesítményelv [[05]], az esélyegyenlőség [[02/3, 13]], és a kötelesség-szabadság elvének [[05]] érvényesülését.

2. Az emberalkotta termelővagyon tulajdonlásáról

2.1. Vállalkozói tulajdon és természetjog

Az előző pontban meghatározott vállalkozói tulajdonforma - az eddigi tapasztalatok szerint - jó hatásfokkal egyezteti össze a természetjog szerint érvényesítendő következő szempontokat:

Emellett a mezőgazdasági termékeket feldolgozó és forgalmazó vállalkozások esetében a nyersanyagtermelők jogos érdekeinek érvényesülését is elő kell hogy segítse a tulajdonforma.

2.2. A közjóban való érdekeltség

A munkás- és gazdatulajdonlás folytán a termelés-szolgáltatás parancsnoki posztjain, akiknek anyagi boldogulásuk attól függ, hogy a rájuk háruló társadalmi feladatokat jó minőségben és gazdaságosan teljesítik-e. Kívánatos ugyanis, hogy olyanok legyenek ezeken a posztokon, akik számára a termelés-szolgáltatás csak (vagy elsősorban) profitot fialó tevékenység. Az elmúlt kétszáz év, de különösen a legutóbbi évtizedek tapasztalatai nem igazolták azt a liberális feltevést, amely szerint a pénztulajdonosok lehető legnagyobb haszonra való törekvése automatikusan a társadalmi erőforrások optimális (a közérdeknek leginkább megfelelő) felhasználását eredményezi.

2.3. A vállalatműködtetés (életképesség) gazdaságossági feltétele

A természetjognak megfelelő tulajdonformában is csak akkor van létjogosultsága egy vállalkozásnak, ha - ésszerű felfutási idő után - nemzetgazdasági (össztársadalmi) szinten gazdaságosan, azaz veszteség nélkül működtethető. Mit értünk ezen?

Mindenekelőtt meg kell különböztetni a vállalati és a nemzetgazdasági (össztársadalmi) szintű gazdaságosságot. Tegyük fel, hogy van egy 500 fővel működő gyár, ami a termékeit csak a "futottak még" kategóriában tudja eladni, ezért éves költségvetése a következőképpen alakul:

Bérköltség
400 millió Ft
Anyagköltség
1600 millió Ft
Rezsi
300 millió Ft
Befizetések a költségvetésbe (TB is)
300 millió Ft
Összesen
2600 millió Ft
Árbevétel
2400 millió Ft
Veszteség évi
200 millió Ft

A mai gyakorlat szerint ezt az üzemet felszámolják. Ennek eredményeképpen a költségvetés (a társadalombiztosítást is ideszámítva) elesik 300 millió Ft bevételtől, és még a munkanélkülivé lett munkások szociális ellátásáról (közte egészségügyi alapellátásáról) is a költségvetésnek kell gondoskodnia. Nyilvánvaló, hogy jobban jár a költségvetés (és vele a társadalom), ha az üzem - a Munkahelyvédelmi Törvényben [[16/5, 36]] előírt eljárás során - egy hosszú távú fejlesztési terv keretében - mondjuk - 5 évre adómentességet kap (mintha külföldi volna), és kamatmentes közhitelt, amivel felfejleszti magát a piac élvonalába, úgy hogy 5 év múlva - nagy valószínűséggel - visszatérhet az adót és TB-t is elviselő vállalatok sorába. Ha tehát a megszűnés előtt álló vállalat közhatalmi biztosa legalább ilyen gazdasági tervet ki tud dolgozni a munkástulajdonosi szervezettel, vagy az érdekelt gazdaszövetkezettel közösen, fenn kell tartani munkás-alkalmazotti ill. gazda-tulajdonban a vállalatot, akkor is, ha üzemi szinten veszteséges.

A gazdaságosság esélyét növeli, hogy egy ilyen helyzetben, amikor a munkások és maguk választotta vezetőik tudják, hogy valóban a maguk és családjuk érdekében iparkodnak, ha tudják, hogy munkahelyük megtartása döntően saját maguktól függ, várhatóan sokkal összeszedettebben dolgoznak és gazdálkodnak, mint akármilyen tőkés menedzsment alatt.

2.4. Az alkotó vállalkozók védelme, a spekuláció letörése

Az irányzat jelleget, és a tulajdonszerkezet szerves alakulását a következőképpen irányozza elő a Fennmaradás Társadalmi Programja:

"Családi vállalkozás"- a "kisvállalkozás" elterjedt meghatározásához igazodva - a 20 alkalmazottnál nem többet foglalkoztató vállalat. Az ennél nagyobb vállalkozások kényszerű tulajdonforma-váltására sem kerül sor mindaddig, amíg maga az alapító tulajdonos - a saját és a társadalom hasznára folyamatosan működteti. Csak ha le akarja állítani az üzemet, vagy a munkások nagy részét el akarja bocsátani - amire manapság egyre több példát látunk -, akkor lép közbe a közhatalom, és tisztességes kivásárlással átadja a munkásoknak és alkalmazottaknak ill. a gazdáknak az üzemet. Egyébként aki a fordulat kormánya szolgálatbalépésekor [[14/4,5]] tulajdonos, vagy aki később alapít vállalatot, holtig megtarthatja vállalatát; csak ha el akarja adni, akkor kell a munkahelyvédelmi törvényben [[36]] meghatározott eljáráshoz hasonló módon felajánlania a közhatalomnak, amely eljárás révén a természetjogból eredő irányelveknek megfelelő tulajdonforma valósul meg. Ha tehát egy vállalkozó tehetségével, szorgalmával - és persze szerencséjével - akármekkorára is fejleszti üzemét, kereskedését, míg él, zavartalanul, tulajdonosként irányíthatja, és rendelkezhet az adózott nyereség fölött; de ha el akarja adni, akkor a munkásoknak-alkalmazottaknak ill. a beszállító gazdáknak elővételi joguk van rá. A közhatalom kamatmentes hitellel segíti a munkásokat-alkalmazottakat, és a gazdákat az angolszász világban jól bevált - államilag támogatott - munkástulajdonlási rendszerhez hasonlóan. (Ennek a rendszernek még eléggé tökéletlen kezdeménye a mai magyar Munkás Résztulajdonosi Program /MRP/ [[39]].) Tehát a "Fennmaradás" társadalmában éppúgy kiemelkedhetnek tehetséges vállalkozók, mint hajdan a weissmanfrédek vagy goldbergerek, de nem adhatják át a tulajdont olyannak, aki erre nem saját teljesítményével szerzett jogot, hanem valamilyen úton-módon került pénzével, vagy a bankvilágtól kapott hitellel kívánja tulajdonává tenni a vállalatot.

Fontos "mellékhatása" a munkavédelmi törvény bevezetésének, hogy megszűnik a piac kivásárlásának a lehetősége, amit pl. legújabban (2001. április) a bélapátfalvi cementgyár vagy a győri kekszgyár esete nagyon jól szemléltet. A mai helyzetben egy korrupt állami/önkormányzati tisztviselőnek és/vagy egy újgazdag privatizátornak érdeke és lehetősége is van arra, hogy összejátszva egy piacvásárlásra spekuláló multival mesterségesen veszteségessé tegyen egy vállalatot, hogy aztán potom áron kerüljön a spekuláns kezére. Ezt esettanulmányok sora tanúsítja. (Lásd pl. Mándoki Andor írását a LELEPLEZŐ 2000/4 számában.) Ez a "mellékhatás" tehát bezár egy nem is kis kaput a korrupció előtt, ugyanakkor az új weissmanfrédokat és goldbergereket, akik tehetséggel és szorgalommal akarnak boldogulni, nem fenyegeti.

2.5. Az öröklés problémája

Az esélyegyenlőség természetjogi elve [[05]] szerint "Minden munkaképes ember - a jog és a fizetőképesség szempontjából - egyenlő eséllyel kell hogy hozzájuthasson a hivatása hatékony gyakorlásához szükséges természeti-kulturális-gazdasági erőforrásokhoz." Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a termelővagyon örökölhetősége ellentmond ennek az elvnek. Nincs két ember, akinek személyisége és életkörülményei azonosak lennének. Habár a jog és a fizetőképesség szempontjából egyenlő a pályázók esélye egy adott szűkös erőforrás fölötti rendelkezés elnyerésére, a köz érdekében az nyerje el a rendelkezés jogát, akitől inkább várható, hogy az erőforrást a közösség javára működteti. (Liska Tibor [[38]] posztulátuma [[03]].) Ezért általában nem károsak a demokrácia (a társadalom) számára azok az előnyök, amelyek forrása (a természetjoggal [[05]] összhangban lévő) öröklött vagy szerzett képességek vagy készségek, a személyes teljesítményen alapuló jóhírnév vagy vagyon. De amennyire csak lehet vissza kell szorítani, hogy olyan előnyök, mint a politikai hatalomhoz való viszony, erkölcsi gátlástalanság, vagy személyes teljesítménytől független vagyon növeljék az érvényesülés (az erőforrások feletti rendelkezés) esélyeit.

Ha egy új weissmanfréd vagy goldberger fiacskája örökölhetné a vagyont, hová lenne az új generáció esélyegyenlősége? Ezt a problémát a Fennmaradás Társadalmi Programja igen magas (70-80%-os) örökösödési adóval oldja meg. Ennél azonban a fordulat kormányának egy tárgyi és egy időbeli korlátozással kell élnie.

3. A földtulajdonlásról

Korunk nagy társadalomjobbító irányzatai szerint a társadalmi igazságtalanságok legfőbb forrása a munka (teljesítmény) nélkül húzott jövedelem (persze nem számítva a rászorultaknak másodlagosan juttatott jövedelmeket). Silvio Gesell gazdasági világképe szerint a "munkások" (parasztok, utcaseprők, orvosok, királyok, stb.) által létrehozott társadalmi össztermékből - a hagyományos pénz által meghatározott gazdaságban - két csoport húz teljesítmény nélküli jövedelmet: a pénzt (személyes szükségleteik fölött) tulajdonlók és a termelőtőkét tulajdonlók kamatot [[27/1]], a földtulajdonosok pedig földjáradékot [[12]]. (A maradék a munkabér-alap, amely a verseny szabályai szerint oszlik meg a - szélesen értelmezett - munkások között [[13]].)

A természetes gazdaságtan kamatelmélete [[27]] szerint a geselli pénzreform [[02/2]] révén a kamat (tehát az egyik teljesítmény nélkül húzott járadék) megszűnik. A másik, a földjáradék természeti eredetű, így nem szüntethető meg, de - a teljesítményelv [[05]] érvényesítése érdekében - a föld-magántulajdon megszüntetésével - társadalmasítható [[12]], így magánhaszonból közhaszonná válik.

A teljesítmény-elv [[05]] idevágó részének az az elvi alapja, hogy a Földet minden ember, az egész emberiség minden nemzedéke ingyen, adottságként kapta. A föld-magántulajdon a természetjog megsértése. Két forrást idézünk annak igazolására, hogy ez az emberiség ősi tudása. Az egyik a Biblia, amely szerint "Isten mondja népének: ne adjátok el a földet örök áron, mert a föld az enyém, és ti csak jövevények és zsellérek vagytok e földön." A másik: 2000 évvel időszámításunk előtt a kínai "«tsing-tien» rendszerben azt hirdették, hogy az ország földje a királyé. A király jelentette az Isten gyermekét. A király nem maga intézkedik a földnek megművelése iránt, hanem ... minden család kap egy bizonyos részt..." (Sós Aladár: "Szabadság és gazdaság" Göncöl Kiadó Bp. 1991. 598.old.) Megjelenik ez az elv a magyar történelmi alkotmányban is, amely szerint a föld a Szentkoronáé. A földhasználat helybenlakáshoz kötése pedig a helyi közösségeket védi, és egyben a természeti táj megóvásának alapfeltétele.

Ennek az ősi posztulátumnak [[03]] érvényesülése ellen nyitott a világ-pénzoligarchia legújabban hármas frontot annak érdekében, hogy a volt szocialista országok földvagyonát is hatalma alá vonja.

Három forrásból ugyanaz a méreg: "Teljes szabadságot a nemzetközi tőkének!" Rászabadítani a nemzetközi tőkét a magyar földvagyonra is, amelynek piaci ára mintegy tizede az Európai Unióbeli földáraknak, és amelyért az a magyar vásárlóerő áll versenyben, amelynek forrása az unióbelinek tizedét kitevő kereseti színvonal. Egyetlen multinacionális vállalat képes rá - amint a jogi akadályok elhárulnak -, hogy felvásárolja az egész magyar földet, szántókat, erdőket, építési telkeket. (Persze számunkra az sem jobb, ha többen osztoznak rajta.) Pillanatok alatt kialakul a kép: biogazdálkodó családi gazdaságok helyett bankok, befektetési alapok, részvénytársaságok nagybirtokai, ahol a Magyarországon ma mezőgazdaságból élők egy tizede dolgozik bérmunkásként, ahol maximális profitot hozó, génmanipulált, kemizált, iparszerű növénytermesztést, állattenyésztést folytatnak.

4. A közüzemek tulajdonlásáról

A magyar társadalom ezekben az években bőven kap leckét abból, hogy milyen következményekkel jár a létfontosságú közüzemek multik kezébe adása. De ezt már a fejlettiparú nyugati államok is kezdik tanulni. "Az 1996-ban kísérletként privatizált kaliforniai áramszolgáltatók már második napja képtelenek megbirkózni az Egyesült Államok legnépesebb államában jelentkező igényekkel. A hullámzó elsötétülés legalább egymillió embert érintett. A Hewlett Packard és az Apple számítógépes cégek központjában papírt és ceruzát használtak a sötét irodákban. Az éttermek hideg salátát szolgáltak fel. A forgalom feltorlódott a nem működő közlekedési lámpáknál. ...- olvasható a globális amerikai lapban, amely hozzáteszi: nyilvánvaló, hogy a kaliforniai energiaválság gondolkodóba ejt más amerikai szövetségi államokat, amelyek az energiaszolgáltatók privatizációját fontolgatják." (Lovas István szemlézi az Interational Herald Tribune-t, a Magyar Nemzet 2001.1.20-i számában.) "Az «aranyállamban» lassan három hete pislákolnak a villanykörték, alapjáraton működnek a sok áramot fogyasztó gyárak. Egyelőre nem lehet megjósolni, milyen nagy árat fizet könnyelműségéért az Egyesült Államok leggazdagabb állama, Kalifornia...." (Magyar Nemzet, 2001.2.10.)

5. Azonnali teendőnk: a meglévő munkahelyek megvédése

A multik munkahelyeink elleni hadjárata már megindult: Mannesmann, cukorgyárak, Cereol, bélapátfalvi cementgyár, ... nap mint nap újabb gyárbezárásokról ad hírt a sajtó. A multik - monopolérdekeik szolgálatában -sorozatosan bezárják itteni üzemeiket, ezzel fokozzák profitjukat - és a munkanélküliséget.

Az eddigi tények is elegendők lehetnének ahhoz, hogy már a jelenlegi kormány - még meglévő szuverenitásunkra támaszkodva - törvényt hozzon a munkahelyek védelmére, olyan törvényt, amely egyébként az észak-atlanti körhöz tartozó fejlett államok sokévtizedes gyakorlatából sem rína ki. Egyelőre (2001 áprilisát írjuk) nem teszi. A fordulat kormányának [[14/4,5]] azonban a szolgálatbalépését követő első napokban az Országgyűlés elé kell terjesztenie egy munkahely-védelmi törvényjavaslatot, és a döntés után vaskövetkezetességgel gondoskodnia kell végrehajtásáról. Mivel egy ilyen törvény megalkotása ennyire sürgős lesz, az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom Törvényelőkészítő Műhelye kidolgozott egy tervezetet [[36]], hogy már most hozzáláthassunk megvitatásához, kiérleléséhez. A törvénytervezet lényege: A Munkahely-védelmi Törvény kettős feladatot valósít meg:

A törvény a húsznál több munkavállalót foglalkoztató cégek és telephelyek tulajdonosait kötelezi, hogy a megszüntetés szándékát (ill. a már leállított telephelyet) jelentsék be a területi önkormányzatnak. (A bejelentést más érintett is megteheti.) Az üzem jelentőségétől függően a települési vagy a megyei önkormányzat biztost nevez ki, aki a termelő egység újraélesztése érdekében átmenetileg átveszi a tulajdonosi jogok gyakorlását. A biztos gondoskodik új potenciális tulajdonosról. Ez mezőgazdasági terméket feldolgozó egység esetében a nyersanyag-termelők szövetkezete, egyébként pedig a munkavállalókból alakuló MRP- (Munkavállalói Résztulajdonosi Program) -szervezet. A biztos a potenciális tulajdonossal közösen gazdasági tervet dolgoz ki, amely - megalapozottan - előirányozza a termelőegység rövid átmenet utáni veszteségmentes működését [[16/2.3]]. E terv alapján az állam a termelőegységet kisajátítja. A kisajátítás összege az egységhez tartozó ingatlanok és ingóságok piaci értéke, de legfeljebb a privatizációkor a vevő által fizetett összeg valorizálva. (A tulajdonos a kisajátítási összeget bíróságon megtámadhatja, de ennek nincs halasztó hatálya.)

A gazdasági terv széleskörű megvitatása után az illetékes hatóság az egységet az átvevő el nem idegeníthető tulajdonába adja. Az induláshoz az átvevő kamatmentes újjáélesztési hitelt kap. Amikor az átvevő irányító szervezete felállt és munkához lát, a biztos szerepe megszűnik.

Felmerülhet a kérdés: Megint államosítsák a gyárakat, mint a kommunisták? Itt azonban egész másról van szó. Az igaz, hogy az államnak kell fellépnie a szuverenitására támaszkodva, de egészen más módon és más eredménnyel, mint ahogy a kommunisták tették. Éppen a multik monopóliumainak a terjeszkedése az, ami félelmetes analógiát mutat a kommunista államosítással: egész ágazatok, egész országok, régiók, földrészek kerülnek kisszámú de nagy hatalmú ember hatalmába, olyan hatalmába, amit a demokrácia eszközeivel egyre kevésbé tud ellenőrizni és befolyásolni az állampolgárok közössége. (Nem hiába minősíti számos társadalomtudós a "létező szocializmus" volt rendszereit államkapitalista rendszereknek.) A Fennmaradás Műhely Munkahelyvédelmi Törvénye - amellett, hogy megakadályozza a munkahelyeknek a magyar társadalom kárára való megszüntetését - a multik antidemokratikus centralizációjával szemben a dolgozó emberek önigazgató közösségeinek rendelkezése alá helyezi saját munkahelyeiket, amely közösségek szabadságát csak a közérdek (a többi közösség, illetve a nagyobb, befoglaló közösség érdeke) korlátozza.

6. A szellemi alkotások tulajdonjogáról

A FETIS “05 A társadalmi élet természetjogi alaptételei” c. közleményében a következő posztulátumot olvassuk:

II. A természetadta életfeltételek és a szellemi termékek kisajátíthatatlansága (tulajdonfelettisége). Az élet természetadta elemi feltételeit (a földet, a levegőt, a vizet, az energiaforrásokat) valamint az emberi szellem alkotásait - amelyek lényegében többezeréves közös szellemi fejlődés gyümölcsei - az egész emberiség, az emberiség minden nemzedéke adományként kapta. Ezek nem kerülhetnek magántulajdonba. A társadalmi rendnek biztosítania kell, hogy a természetadta életfeltételekhez és a kultúrateremtette szellemi termékekhez minden ember, a jelenlegi és minden jövendő nemzedék minden tagja hozzájuthasson.

E posztulátum második része magyarázatra, kiegészítésre szorul. A szellemi alkotásokhoz kapcsolódó tulajdonviszonyok szabályozásának a következő szempontokat kell kielégítenie:

  1. Az egyik az idézett posztulátum idevágó része: “…az emberi szellem alkotásait … az egész emberiség, az emberiség minden nemzedéke adományként kapta. Ezek nem kerülhetnek magántulajdonba. A társadalmi rendnek biztosítania kell, hogy a … kultúrateremtette szellemi termékekhez minden ember, a jelenlegi és minden jövendő nemzedék minden tagja hozzájuthasson.
  2. A másik a szellemi alkotó természetes igénye arra, hogy műve sorsának alakulásában meghatározó szerepet játsszék, és a műve nyomán keletkező anyagi haszonból – ha van ilyen – méltányos mértékben részesedjék.

E két szempontot a következő szabállyal egyeztetjük össze:

A szellemi alkotónak meghatározó szerepe van műve sorsának alakításában, és jogosult arra, hogy a műve nyomán keletkező anyagi haszonból – ha van ilyen – méltányos mértékben részesedjék. Nem jogosult azonban arra, hogy művét elzárja azoktól, akiknek műve (megismerése, használata, stb.) hasznára válnék.