FETIS KÖZLEMÉNYSZÁM: 05 # SZERZŐ: SÍKLAKY ISTVÁN
WWW.FENNMARADAS.HUA nyitólapra !
SZÜLETÉSNAP: 2001.3.31. # UTOLSÓ FRISSÍTÉS: 2001.4.8. # HOSSZ: 2 oldal.
Fennmaradás Társadalmi Ismerettár

A TÁRSADALMI ÉLET
TERMÉSZETJOGI ALAPTÉTELEI

A természetjog [[03]] könyvtárnyi irodalmából - saját megfogalmazásban - kiemeljük az alábbi tételeket, amelyeket a fenntartható és emberhez méltó társadalmi élet meghatározó irányelveinek tekintünk:

  1. Az élethez való jog. A természetjog-alapú társadalmi rendnek (ezt természetes társadalmi rendnek nevezzük) minden ember számára biztosítania kell az élet elemi feltételeit (az élelmet, a lakhatást, az egészségügyi ellátást), mégpedig - ameddig a természeti feltételek engedik -, minden más feltétel nélkül.
  2. A természetadta életfeltételek és a szellemi termékek kisajátíthatatlansága (tulajdonfelettisége). Az élet természetadta elemi feltételeit (a földet, a levegőt, a vizet, az energiaforrásokat) valamint az emberi szellem alkotásait - amelyek lényegében többezeréves közös szellemi fejlődés gyümölcsei - az egész emberiség, az emberiség minden nemzedéke adományként kapta. Ezek nem kerülhetnek magántulajdonba. A természetes társadalmi rendnek biztosítania kell, hogy a természetadta életfeltételekhez és a kultúrateremtette szellemi termékekhez minden ember, a jelenlegi és minden jövendő nemzedék minden tagja hozzájuthasson.
  3. A teljesítményelv. A természetes társadalmi rendben a munkaképes emberek csak a társadalom számára hasznos teljesítményük jogán és mértékében igényelhetnek részt a társadalmi össztermékből; más szavakkal: a koruknál vagy egészségi állapotuknál fogva rászorulókon kívül senki nem jogosult a társadalom számára hasznos teljesítmény nélkül részesülni a társadalmi össztermékből.
  4. Az esélyegyenlőség elve. Minden munkaképes ember - a jog és a fizetőképesség szempontjából - egyenlő eséllyel kell hogy hozzájuthasson a hivatása hatékony gyakorlásához szükséges természeti-gazdasági-kulturális erőforrásokhoz.
  5. A kötelesség és szabadság elve. Minden felnőtt, épelméjű ember alapvető kötelessége azon munkálkodni, hogy minden embertársa számára érvényesüljön az élethez való jog, a természetadta életfeltételek és a szellemi termékek kisajátíthatatlanságának elve, a teljesítményelv, és az esélyegyenlőség elve ;
    továbbá minden ember tiszteletben kell hogy tartsa embertársainak cselekvési és magatartási szabadságát, amelyet a társadalom részéről csak az alapvető kötelességek korlátozhatnak, és kell is, hogy ezek a kötelességek korlátozzák a szabadságot.

(A II., III., és IV. tételt szokták együttesen a szociális igazságosság követetelményének tekinteni.)

Ezek a tételek - mint a természetjog tételei általában - erkölcsi-világnézeti, és egyben axióma vagy posztulátum jellegűek, azaz olyan állítások ill. követelmények, amelyeknek sem igaz, sem hamis volta a logika szabályai szerint nem bizonyítható (iskolázott logikájú képviselőik nem is vállalkoznak a bizonyításukra). Alkalmasak azonban azoknak a kiválogatódására, akiknek erkölcsi felfogását, világszemléletét ezek a tételek határozzák meg

Annak tehát nincs értelme, hogy ezekről az alaptételekről vita induljon. (Az alaptételek megfogalmazását illetően persze helye lehet vitának.) Régi tapasztalat, hogy az erkölcs, a világnézet alapkérdéseiről senkit nem lehet meggyőzni. Ezekre az alapkérdésekre vonatkozó ilyen vagy olyan válaszok valamilyen módon beleíródnak az emberek tudatába, és belső törvényként meghatározzák, hogy mi a jó és mi a rossz, és hogy az adott személynek mi a dolga a világban. (Voltaképpen ez a természetjog forrása.) Ez nem jelenti azt, hogy valakinek ilyen beállítódása nem változhat meg, de ilyen változást nem érvelés, vitában való meggyőzés, hanem csak élmény - egy "damaszkuszi út" - idézhet elő.

A társadalmi élet természetjogi alaptételeinek érvényesítését sokféleképpen el lehet gondolni, és arról nagyon is helye lehet vitának, hogy melyek azok a megoldások (módszerek, intézmények), amelyek ezt az adott történelmi helyen és korban a legjobban szolgálják. Az ilyen viták azonban nyilvánvalóan csak akkor ésszerűek, ha kiindulópontjuk a fent megfogalmazott alapelvek elfogadása.

Tulajdonképpen ezeket az alaptételeket fejezi ki az emberiség ősi bölcsessége az ilyen hagyományos megfogalmazásokban: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat", vagy "Azt tedd másnak, amit kívánsz, hogy mások tegyenek neked." És ez a lényege a francia felvilágosodás korszaka (az 1700-as évek) hármas jelszavának is: "Szabadság, egyenlőség, testvériség".

- . - . -