FETIS KÖZLEMÉNYSZÁM: 02 # SZERZŐ: SÍKLAKY ISTVÁN
WWW.FENNMARADAS.HUA nyitólapra !
SZÜLETÉSNAP: 2001.3.28. # UTOLSÓ FRISSÍTÉS: 2001.4.23. # HOSSZ: 9 oldal.
Fennmaradás Társadalmi Ismerettár

BEVEZETÉS A TERMÉSZETJOG-ALAPÚ
GAZDASÁGTANBA

TARTALOM
Bevezető
1. A természetjogot elvető tőkés (kamat-) gazdaság modellje
és lehetetlenülése 2
2. A természetjog-alapú "természetes gazdasági rend" alapelemei 6
3. Szabadság és rend 8

Bevezető

A természetjoggal [[03]] összhangban álló gazdasági rendet természetes gazdasági rendnek nevezzük. (Ennek egy modellje a Silvio Gesell [[07]] által kidolgozott természetes gazdasági rend - a műszót is az ő alapműve címéből vettük át.) A természetjoggal összhangban álló komplex társadalmi rendet (amelynek gazdasági rendje szükségképpen természetes gazdasági rend): természetes társadalmi rendnek nevezzük. Egy az ezredforduló Magyarországa konkrét viszonyaira kidolgozott természetes társadalmi (és ezen belül gazdasági) rendet ír le a Fennmaradás Társadalmi Programja (Éliás Kiadó 2000). E progam megvalósításának elősegítésére alakult az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom [[59]].

Jelen tanulmány a természetjog-alapú gazdaságtan alapfogalmait és alapösszefüggéseit tárgyaló szemináriumi vezérfonalnak szánt tanulmánysorozat bevezetője. E bevezetőben megjelenő fogalmak kifejtése - a fa-módszernek [[01]] megfelelően - a fogalmak első megjelenéséhez kapcsolt, kettős szögletes zárójelben lévő számmal azonosított közleményekben található. Ezek együttesen a Fennmaradás Műhely Társadalmi Ismerettárát [[06]] alkotják.

Veszélyes egyoldalúság, hogy mind a médiákban, mind a közép- és főiskolai oktatásban egyedül a globalizáció, a fogyasztói társadalom, a hedonista világpolgárság szellemét terjesztő főáramú gazdaságtan (mainstream economics) érvényesül, azt sulykolva, hogy ez az egyetlen tudományos gazdaságtan, annak ellenére, hogy

Ez az egyoldalúság súlyosan gátolja az emberek közti, valamint az emberiség és a természeti környezet közti harmóniát biztosító, fenntartható társadalom kialakulását.

A természetjog-alapú gazdaságtan választ ad a globális létproblémákra. Egy e tan alapján felépülő természetjog-alapú gazdasági rend (röviden: természetes gazdasági rend) kiindulópontja: a társadalmi élet természetjogi alaptételei (kifejtve: [[05]]), nevezetesen:

    1. Az élethez való jog
    2. A természetadta életfeltételek és a szellemi termékek
      kisajátíthatatlansáíga
    3. A teljesítményelv
    4. Az esélyegyenlőség elve
    5. A kötelesség és szabadság elve

1. A természetjogot elvető tőkés (kamat-) gazdaság modellje és lehetetlenülése

1.1. A tőkés (kamat-) gazdaság ábráján (lásd a következő lapot)
alkalmazott egyszerűsítések:

  1. A fölöspénz-tulajdonos (tőkés) szerep és a vállalkozói szerep az ábrán elkülönül: a tőkések nem vállalkoznak, a vállalkozóknak nincs tőkéjük (teljes mértékben kölcsöntőkével működnek). ("Fölöspénz"-nek a pénztulajdonosok napi /családi/ megélhetéséhez szükséges összeg fölötti és ezért kölcsönadható pénzvagyonát nevezzük.)
  2. Az ábrán nincsenek önellátó termelők és önfoglalkoztató vállalkozók.
  3. Az ábra a tőkések és vállalkozók fogyasztását elhanyagolja. (Ez megengedhető, minthogy a hatmilliárdos emberiség túlnyomó többsége - a b) egyszerűsítést figyelembe véve - bérmunkás vagy munkanélküli vagy ezek eltartottja. Lényegében a nyugdíjból élőket is a bérmunkások eltartottjainak tekinthetjük.)
  4. A vállalkozóknak, bérmunkásoknak, munkanélkülieknek és eltartottjaiknak nincsenek megtakarításaik.
  5. Az ábra csak a végső fogyasztást tünteti fel, a termelőfogyasztást nem, hiszen a bér-, nyugdíj- és munkanélküli segély-tömeg együttes vásárlóereje - a d) egyszerűsítést figyelembe véve - ezzel áll szemben.
  6. Az ábra elhanyagolja a közületi fogyasztást (pl. útépítés, fegyverkezés), bár ez az összkereslet tetemes része, de a rendszer összműködése, és lehetetlenülésének tendenciája - úgy gondoljuk - e nélkül is átlátható. További indok: valójában a közületi fogyasztás is - közvetve, az adózáson keresztül - a bérmunkások fogyasztásának tekinthető.

A természetjogot elvető tőkés (kamat-) gazdaság modellje
Az ábrázolásnál alkalmazott egyszerűsítéseket lásd az előző oldalon.

TŐKÉSEK

JELMAGYARÁZAT

TŐKE

egyszeri pénzáram

KAMAT  
HITEL

ciklikuspénzáram

bővülés

szűkülés

VÁLLALKOZÓK
(TERMELŐK,
SZOLGÁLTATÓK,
KERESKEDŐK)

ÁRUK/SZOLGÁLTATÁSOK

MUNKABÉR  
VÉTELÁR
V É G S Ő F O G Y A S Z T Ó K
     
BÉRMUNKÁSOK
ÉS ELTARTOTTJAIK
  MUNKANÉLKÜLIEK
ÉS ELTARTOTTJAIK

g) Az ábra elhanyagolja azt a különbséget, hogy a munkanélküliek és a nyugdíjasok vásárlóereje nem munkabér-formában, és így nem a vállalkozóktól kiinduló "munkabér-áram" révén keletkezik.
h) Az ábra elhanyagolja az emberiség csoportjai létszámváltozását. (A rendszer ellehetetlenülése - mint látni fogjuk - állandósult népességszám esetén is végbemenne, bár a létszámnövekedés meggyorsítja az ellehetetlenülést.)

1.2. A modell-ábra leírása

A rendszer középponti szereplői a vállalkozók (termelők, szolgáltatók, kereskedők). Az ő funkciójuk: felismerik, hogy embertársaiknak egy bizonyos területen mire van szükségük; értenek hozzá, hogy megszervezzék e szükséglet ésszerű, takarékos módon való kielégítését (beleértve a szükséges szállításokat is), és szorgalommal folyamatosan - a velük együttműködő szellemi alkotókkal és bérmunkásokkal együtt - kielégítik ezt a szükségletet.

A vállalkozás megindításához induló vagyonra, működtetéséhez forgó vagyonra van szükség. Ezt a vállalkozók - az egyszerűsített modellben kizárólag, valójában zömmel - kamatozó hitelként kapják a tőkésektől. A kamatot fialó vagyont tőkének nevezzük, tehát a rendszerben az induló vagyon indulótőkeként, a forgó vagyon forgótőkeként jelenik meg. Az ehhez szükséges hitelt a modell szempontjából (és lényegében zömmel valójában is) egyszersmindenkorra a vállalkozás indulásakor kapja meg a vállalkozó, gyakorlatilag lejárat és törlesztési kötelezettség nélkül, "csak" időről-időre kamatot kell érte fizetnie. (A valóságos technika: a rulírozás; a lejárt hitelt új hitelből fizetik ki, a hitel tehát lényegében örökhitel.) (Az ábrán az "örökhitel" pénzmozgását vastag fehér nyíl, a ciklikus kamatfizetést vékony, vonalas nyíl jelöli.)

Az árutömeg a vállalkozók tulajdonaként jelenik meg, majd a piac és a pénz közvetítésével átmegy a végső fogyasztók tulajdonába, és ott - a modell szempontjából - megsemmisül. (Az ábrán vastag fekete nyíl.) Ennek során jön létre az ábrán vételár-nak nevezett pénzáram. Ennek forrása (az "f" elhanyagolással) a vállalkozóktól kiinduló munkabér-nek nevezett pénzáram.

Egyes ábra-elemek pontozott szegélye a megfelelő rendszerelemek állandó bővülését (növekedését), mégpedig a rendszer lényegéből fakadó, szükségszerű növekedését jelképezi.

1.3. A tőkés (kamat-) gazdaságtan hamis axiómái
(azaz a természetjog elvetése)

  1. A kölcsöntőkéért jár (jogos, igazságos, szükségszerű) a kamat.
  2. A termelés növekedésének nincs természeti korlátja.
  3. A nem tőkések és nem vállalkozók kizárólag a termelésben bérmunkásként
    való részvétel címén jogosultak részesülni a társadalmi össztermékből. (A
    segély a szó értelme szerint sem jog, hanem kegy alapján való részesedés.)
  4. Az élet természetadta elemi feltételei (a föld, az energiaforrások, a víz, a
    levegő) valamint a szellemi alkotások kisajátíthatók és - a rendszer
    kiteljesedése során - ki is sajátítandók, azaz magántulajdonba kerülhetnek és
    kell is hogy kerüljen
    ek.
  5. A piaci folyamatok szabadjára engedése, spontaneitása (a laisser faire) a
    közjólét kiterjedése, növekedése irányában hat.

1.4. A rendszer lényegéből eredő konfliktusok, amelyek éleződése folytán
a rendszer ellehetetlenül (
szükségképpen összeomlik)

A kamatmechanizmus folytán a tőketömeg és vele a kamattömeg exponenciálisan [[10]] nő. A termelés - történelmi tapasztalat szerint - ennél kevésbé meredeken nő. Változatlan árutömeg esetén tehát a társadalmi össztermékből a nemtőkéseknek jutó rész egyre csökkenne. Ennek ellensúlyozására a vállalkozók és velük a munkások az össztermék-volumen állandó növelésére kényszerülnek. Ebből eredő konfliktusok

a) A termelés-növekedés a természeti környezet korlátaiba ütközik (mert a tőkés /kamat-/ gazdasági rendben a termelés növekedése a föld-, levegő- és vízszennyezés növekedésével, a /korlátos/ ásványi kincsek vissza nem forgatott felhasználásával jár együtt). Ennek folytán - hacsak a világrend gyökeres megváltozása, a fenntartható világrend megvalósítása időben nem megy végbe - a jelenlegi civilizáció, a természeti környezet katasztrófális megváltozása folytán, néhány évtizedes távlatban elpusztul.
b) Az árukínálat egyre jobban meghaladja a fizetőképes keresletet, ennek folytán a "rendszergazdák" (a multik, a nagybankárok és az őket kiszolgáló politikusok) egyre agresszívebben igyekeznek a még meg nem hódított piacokat meghódítani (a még meglévő őstermelést, önellátást, nem-multi keretben való földművelést, állattenyésztést, iparűzést, kereskedést, szolgáltatást felszámolni; a környezetvédelmet, a közerkölcsöt, a tömegek mentális egészségét, a nem-multi gazdaságot, a nemzeti függetlenséget stb. védő piackorlátokat lebontani, és mindezek érdekében az államok szuverenitását és egyben a demokráciát felszámolni).
c) A tudomány és a technika haladása folytán a termelékenység nő. Ez a tőkés /kamat-/ gazdasági rendben azt eredményezi, hogy a fizetőképes kereslet kielégítéséhez szükséges árutömeg/szolgáltatások előállítása egyre kevesebb élőmunkát igényel, következésképpen a foglalkoztathatók száma egyre csökken. (Ma már a munkaképeseknek - ilyen értelemben - csak 20%-a "szükséges", 80%-a "fölösleges", és ez az arány évről-évre romlik.)

d) A munkanélküliség /lásd c) /, és a (nemtőkések létalapját csökkentő) kamatteher állandó növekedéséből eredően az emberiség milliárdos tömegei egyre inkább elnyomorodnak, a vagyon- és egyben hatalom-koncentráció növekedtével egyre kiszolgáltatottabbakká válnak, jövőjük egyre kilátástalanabb. Mindennek folytán, legfeljebb évtizedes távlatban - hacsak a világrend gyökeres megváltozása, a fenntartható világrend megvalósítása békés úton, időben nem megy végbe -, apokaliptikusan pusztító, világméretű szociális robbanásnak kell bekövetkeznie, amely a tőkés (kamat-) gazdasági rendszert - valószínűleg a jelenlegi civilizációval együtt - elsöpri.

2. A természetjog-alapú "természetes gazdasági rend" alapelemei

A "természetes gazdaságtan" (a természetjog-alapú gazdasági rend gazdaságtana) a természetjog idevágó tételeire (lásd 1. pont), és egyben a tőkés (kamat-) gazdaságtan hamis axiómáinak (lásd 2.3. pont) tagadására épül.

2.1. A kulcs: a kamat eredetének felismerése

A megoldó (a természetjog, és egyben a fennmaradás követelményeit kielégítő) modell Silvio Gesellnek abból a felismeréséből indul ki, hogy a kamatjelenség oka a hagyományos (ma is uralkodó, a tőkés /kamat-/ gazdaságot meghatározó) pénzrendszerben rejlik.

A jelenlegi pénzrendszerben (a tőkés /kamat-/ gazdaság pénzrendszerében) döntő szerepe van a pénztulajdonosok napi (családi) megélhetéséhez szükséges összeg fölötti és ezért kölcsönadható pénzvagyonnak. Nevezzük az ilyen pénzvagyont "fölöspénz"-nek. A "fölöspénz-" (tőke-) tulajdonosoknak módjukban áll, hogy visszatartsák a pénzt a cserefolyamatból, és ezzel súlyosan megkárosítsák a fölöspénzzel nem rendelkezőket: a társadalom, az emberiség nagy többségét. (Az ilyen visszatartás eredményei az ú.n. túltermelési válságok, tömeges csődökkel és munkanélküliséggel.) Ezzel zsarolva kényszerítik a hitelfelvevőket arra, hogy a pénztulajdonosoknak többet adjanak vissza, mint amennyit hitelbe kaptak. Ez a többlet a kamat [[27]]. (Ez idő szerint az ú.n. fejlett országok munkásai és vállalkozói munkaidejüknek mintegy harmadát fordítják erre a sarcra. - A "fölöspénzzel" rendelkezők rétegének kialakulása az "eredeti felhalmozás" [[11]] véres és szennyes története.)

Gesell javaslata ("Természetes gazdasági rend, szabadföld és szabadpénz révén" 1913.) : az állam a hagyományos pénzzel szemben olyan pénzt bocsásson ki, amelyet periodikus használati díj terhel. Ez azt jelenti, hogy periódusonként (pl. minden hónap első napján) minden forgalomban lévő bankjegy után az, akinek éppen a tulajdonában van - mondjuk 0,5%-os - pénztartási díjat köteles fizetni, ellenkező esetben bankjegye érvénytelenné válik. Ez a látra szóló betétekre is érvényes. (A Gesell által leírt egyszerű technika: havonta bélyeg ragasztandó a bankjegyek hátára. Ez a harmincas években Wörgl-ben /Ausztria/ sikeresen működött is. [[07]] A mai elektronikus eszközökkel nyilván fejlettebb megoldások alkalmazhatók és alkalmazandók.) Ezzel a pénz "romlandóvá" válik, éppúgy, mint az áruk (pl. a búza), tárolása éppúgy költségessé lesz, így megszűnik a forgalomból való spekulációs pénzkivonás indítéka. Minden pénztulajdonos érdeke, hogy gyorsan túladjon a pénzén: vagy árut/szolgáltatást vásároljon, vagy kölcsönadja annak, aki árut/szolgáltatást akar vásárolni. A hitelkereslet-hitelkínálat kiegyenlítődik, és így megjelenik a nullához közelítő kamat tartós tendenciája.

2.2. A geselli pénzreform hatásai
(Forrás: Síklaky I: "A fennmaradás társadalmi programja", 4.fejezet 5. pont.)

Az újelvű (tartási díjjal terhelt és így forgásbiztosított) pénzen alapuló piacgazdaságtól - akár csak egy országbeli, elszigetelt megvalósulása esetén is - várható, hogy (ahol megvalósul) megszűnnek azok a visszásságok, amelyek a hagyományos pénzen alapuló gazdaságot jellemzik.

Tételesen:

Összefoglalva: Jó feltételek jönnek létre a Földön (vagy az adott országban) egy új korszakba, a nyugodt, harmonikus, tisztes anyagi feltételek között leélhető élet korszakába való belépés számára.

3. Szabadság és rend

A munkamegosztás szervezésének a történelem során két alapvető típusa alakult ki:

/a/ a gazdasági szereplők együttműködésének tervutasításos (hierarchikus
szervezeten keresztüli, diktatórikus) szervezése; és
/b/ a a szabadszerveződésű (piaci jellegű) együttműködés.

Bár mindkét típusra voltak és vannak sikeres és sikertelen példák, a társadalmi élet természetjogi alaptételeivel [[05]] csak a szabadszerveződésű gazdaságirányítás egyeztethető össze. A tervutasításos rendszer sikeres példái a múltban: a papkirályok vezette öntöző társadalmak; a délamerikai, jezsuiták szervezte indián "regressziók" [[08]]; a jelenben: Kína, és a mammutcégek, amelyek több tucat vagy akár többszáz egységbe szervezett többszázezer ember együttműködését szervezik diktatórikusan. Példák a sikertelenségre: a Szovjet-birodalom és Észak-Korea gazdasága.

Azért vezetjük be a szabadszerveződésű gazdaság kifejezést a piacgazdaság helyett, mert manapság mind a köz-, mind a szaknyelvben a "piacgazdaság" fogalmát túlságosan széleskörűen használják. Így nevezik ugyanis

A társadalmi élet természetjogi alaptételei [[05]] közül a kötelesség és szabadság elve az, amelynek a tervutasításos szervezési móddal, és a jelenlegi - Bogár László által jellemzett - világgazdasági renddel való összeegyeztethetetlensége a legközvetlenebbül belátható. Ezt a természetjogi tételt a Fennmaradás Műhely Társadalmi Ismerettárában [[06]] a következőképpen fogalmaztuk meg: Minden felnőtt, épelméjű ember alapvető kötelessége azon munkálkodni, hogy minden embertársa számára érvényesüljön az élethez való jog, a természetadta életfeltételek és a szellemi termékek kisajátíthatatlanságának elve, a teljesítményelv és az esélyegyenlőség elve; továbbá minden ember tiszteletben kell hogy tartsa embertársainak cselekvési és magatartási szabadságát, amelyet a társadalom részéről csak az alapvető kötelességek korlátozhatnak, és kell is, hogy ezek a kötelességek korlátozzák a szabadságot.

Ez az elv a következő - első közelítésben egymással szembenálló - szempontok összeegyeztetését kívánja meg:

A szabadszerveződésű gazdaságban e szempontok jó hatásfokkal összeegyeztethetők. Egy ilyen gazdasági rendet magábanfoglaló modell a Fennmaradás Társadalmi Programjában leírt természetes társadalmi rend. Ennek meghatározó elemei:

Természetes gazdasági rendszer csak alulról felépülő, részvételi demokráciában [[19]], globálisan pedig demokratikus szuverén államok konföderatív együttműködésében [[44, 58]] valósítható meg és tartható fenn.